Kudarcok, bátorság
A kudarc egyetlen lehetséges útja pontosan ott van, ahol a siker is. Csak akkor találhatunk rá bármelyikre, ha kockázatot vállalunk, cselekszünk és elfogadjuk önmagunk sebezhetőségét. Nem merünk kilépni egy mérgező kapcsolatból, mert mit mondanának a barátaink, a családunk. Egyedül maradnánk, belezuhannánk egy bizonytalan helyzetbe, a magányba, a kiszolgáltatottságba. Ki ne élt volna át valamikor is olyan helyzetet, amikor nem merte kimondani érzéseit a csalódástól való félelem miatt, vagy mert olyan hiedelmek gyökereznek legbelül, amelyek leküzdéséhez még nem érez elegendő bátorságot magában.
A bátorság pedig igazán ahhoz kell, hogy merek-e szembenézni saját tökéletlenségemmel, el tudom-e fogadni azt. A legtöbbünk számára nem is az ellenállhatatlanul vonzó célok elérése adja az erőt a változáshoz, inkább az aktuális helyzettel való elégedetlenség, a meglévőtől való szabadulás vágya. Szinte érezhető ellenállást generál a változással szemben a bizonytalantól való félelem és a külső, számunkra értékes kapcsolatok reakciója, és az ebből fakadó szégyenérzet.
Az igazi bátorság a sebezhetőségemnél gyökeredzik. Csak akkor találom meg, ha képes vagyok az érzelmi veszteségeket felmérni és elfogadni, mint a döntésem lehetséges kimenetelét. Theodore Roosevelt egyszer azt mondta: „Nem a bíráló számít, nem az, aki fanyalog, mert az erős ember egy pillanatra megbotlott, vagy mert ezt vagy azt szerinte jobban is csinálhatta volna az, aki cselekedni mert. Egyedül azé az érdem, aki kiáll a küzdőtérre, akinek arca porban, verejtékben és vérben fürdik, aki vitézül tör előre, aki újra meg újra téved és hibázik, mert a tévedések és hibák minden erőfeszítés velejárói, aki síkra száll a nemes ügyért, aki szerencsés esetben végül megízlelheti a diadal gyümölcseit, s ha derekas teljesítménye dacára végül mégsem arat sikert, legalább tudja, hogy soha nem kell osztoznia a bátortalanokkal és hidegszívűekkel, akik nem ismernek sem győzelmet, sem vereséget.”
Minden önismereti munka magában hordozza annak a lehetőségét, hogy nem sikerül megtalálni elakadásaink okát, nem tudunk kilépni megszokott cselekvéseinkből és kudarcot vallunk, ugyanakkor a változáshoz vezető egyetlen út a kockázatok vállalása és a cselekvés útja. Coaching során klasszikus témának számít saját sebezhetőségünk tudatosítása, elfogadása a berögzült hiedelmeink feloldása által. Ez az eredmény nemcsak az aktuális elakadásaink megoldásához, de a változáshoz való bátrabb viszonyunkhoz is segítséget nyújt.