T. Erzsébet

Köszönöm Miklós a 6 órányi beszélgetést önmagammal. Ha Te nem vagy ott, én biztosan nem adok szóban választ magamnak azokra a kérdésekre amiket feltettél helyettem, de a kimondott szónak ereje van. Amikor önmagam képébe vágtam az igazat kíméletlenül, kertelés nélkül, az indított el a „megoldás”, vagy sokkal inkább a megértés, értelmezés felé vezető ösvényen. Láthatatlanul terelgettél az úton úgy, hogy nem mondtál véleményt, nem erősítettél meg semmiben, nem kérdőjelezted meg amit mondok, egyet tettél csupán: KÉRDEZTÉL. De azt, amit kellett, és akkor, amikor kellett. A problémáim nem oldódtak meg a közös munka során, de azok értelmezése, és a hozzájuk való viszonyom egészen új értelmet nyert.